Kicsit nyomasztóan indult a reggel számomra. Borús volt és ugye 6:20-kor ismét sötét, cserébe az esti hosszabb napfényért - ráadásul épp pisztrángra halásztunk megboldogult Lujzi kutyámmal valami hidegvízű tiszta patakban mikor ébresztett a telefonom.

Aztán hamar bevillant, hogy tegnap, miután a csepergő eső ellenére nagyon jól esett a bringázás, elhatároztam, hogy hétfőtől biciklire pattanok és ezzel megnyitom a „bringával munkába” szezonom. Ez felvillanyozott, végre nem zsebemben jegyet szorongatva, a hetes buszra préselődve kellett munkába jönni, hallgatva a „-Menjenek már beljebb!…- De hová?” típusú reggeli vitákat, hanem agyat kiszellőztetve – najó és szmogot beszippantva – , vigyorogva, jó érzéssel.

Ja, és azt is észrevettem, hogy ilyenkor jókat lehet gondolkodni is…lehet, hogy ezt is megöli a reggeli tömegközlekedés? A már-már intim közelségbe kerülő emberek gyűrűjében én ezt is elfelejtek, vagy csak tudat alatt attól félek, hogy a túlzott közelségben valaki belelát gyilkos gondolataimba:-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.