Most hallottam a Petőfin egy új Quimby számot, Ajjajjaj a címe, és szenttehén, ez iszonyat szar volt. Mint azok a nagyon kaka régi umcaccás kvimbik, Tíííbor meg úgy énekel, mintha épp lovagolna. Ah. És most szomorú lettem, mert ez már akkor végleg azt jelenti, hogy vége az összes olyan zenekarnak, ami fontos nekem? A Kispál nem tudja mit kezdjen magával a nagy egzisztenciális válságban, a Colorstar önmagát ismétli évek óta (jesszum, de béna szar egy koncert volt a múltkor is), az Anima már régesrég halott, a Másfél meg vm nagyon béna dárenbézzel próbál modern, meg agresszív lenni, pedig épp akkor voltak a legjobbak, amikor nyugodtak voltak. Hiperkarma a cuccos csatorna alján, PUF-ot mindig utáltam. Vannak ezek az újak, amikre szerintem szót nem érdemes vesztegetni, borzasztó énekesekkel, egyszerű koppintásokkal, ha megnézek 100 angol bittes zenekart, mindegyik jobb, mint ezek.

Még a Tövisházy Ambrus körüli dolgok értékelhetők egyedül (Bori, Sumo, de itt is, hol vannak az új dolgok???) meg a Miczu (de az meg annyira művész már, hogy folyton vm színházban, vagy könyvtárban vagyunk, ott meg nehéz élvezni bármit is)

Szóval miközben hetente egy csomó nagyon jó dolgot találok a külföldi cuccok között, a magyarok csak egy helyben toporognak, mint a szarógalamb. Igazam van? Igazam van.

És akkor, hogy véletlenül se nosztalgiázzak, jöjjön az amit szégyellek, de sztm a legjobb az utóbbi időben. IMHO DÖG

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.